Izmos testével, nagy, ék alakú szemeivel, jellegzetes mintázatú pettyes, vagy márványmintás bundájával a bengáli úgy néz ki, mint egy apró dzsungelmacska. Íme, hat érdekesség az egzotikus cicáról.

1. A bengáli macska egy leopárdmacska és egy házimacska kereszteződéséből létrehozott hibrid...

Manapság egy leopárdmacska, vagyis egy dél- és kelet-ázsiai foltos kis vadmacska, úgy is mondhatjuk, ázsiai leopárdmacska tartása szabályokhoz van kötve, de volt idő, amikor sokkal könnyebb volt ilyen típusú macskát vásárolni.

1963-ban egy Jean Sugden nevű macskatenyésztő nőstény leopárdmacskát vásárolt egy állatkereskedésben. Sugden – miután hazavitte az állatot – úgy látta, hogy a foltos macska rendkívül magányos a ketrecében, ezért egy hím házimacskát vett hozzá, hogy ne legyen egyedül. Arra azonban nem számított, hogy a két macska kihasználja a lehetőséget, és szaporodni fognak. Állítólag az első példány e két faj véletlen párosodásából született.

A történet egy másik változata szerint Sugden szándékosan egy leopárdnak tűnő házimacskát próbált tenyészteni abból a célból, hogy rávegye a nőket, hogy ne hordjanak leopárdbőr kabátot. A leopárdmacska egy alom kiscicát hozott a világra, de csak egy nőstény maradt életben, később még két kiscicának adott életet.

Azonban nem sokkal ezután Jean Sugden férje meghalt, így a nő leállt a macskatenyésztéssel, leopárdmacskáját elajándékozta. Az 1970-es években újra férjhez ment és vezetéknevét Mill-re változtatta (a férje után), majd úgy döntött, újra nekiáll a tenyésztésnek. Célja az volt, hogy egy vadmacska külsejű, de házimacska-természetű fajtát hozzanak létre.

De ebben az időben már nagyon nehéz volt leopárdmacskákat vásárolni. Így kénytelen volt a genetikus, Dr. Willard Centerwall segítségét elfogadni, aki nőstény hibrideket biztosított kísérlete számára. A doktor ugyanis a macskaleukémia gyógyítási módját kutatta, és ehhez használta a hibrideket. Azért a nőstényt adta oda Mill-nek, mert a hím hibridek kevésbé termékenyek. Mill egy rövidszőrű, barna foltos mentőcirmossal párosította az egyiket, és egy narancssárga, sötétbarna rozettafoltokkal rendelkező rövidszőrűvel a másikat, ezt egyébként az újdelhi állatkert adta neki. Az egyedülálló macskák a leopárdmacska elnevezést kapták, és csak később változtatták a nevet bengáli macskára.

Természetesen akkoriban ez a kísérletezgetés nem ment egyszerűen. Mamár egy bengáli macska eleven és imádnivaló, de kezdetben olyanok voltak, mint a dzsungelmacskák, vadak és szorongók. Az évek alatt a tenyésztők egyébként a durvább bengáli macskákat kivették a programjukból, és így az eredmény jóval kedvesebb, kiegyensúlyozottabb cicákat eredményezett.

De persze itt még akadtak azért problémák. A tenyésztés ugyanis két különböző faj között zajlott, és így az első hím bengáli macskák terméketlenek voltak. Három generációval később pedig ez a helyzet még inkább rosszabbodott, de Mill kitartásának köszönhetően később elég macskát sikerült tenyészteni ahhoz, hogy bengáli macskát keresztezzenek bengáli macskával. A tenyésztési programokban mostani időkben már nem használnak vad leopárdmacskákat, hanem csak az általuk kitenyésztett macskák párosodnak egymással.

2. ... Ami bizonyos körökben ellentmondásossá teszi a macskafajtát

Azóta sok kritikus tetszését elnyerték. / Svetlana Sultanaeva/iStock / Getty Images

1985-re Mill számos bengáli fajtát tenyésztett ki, és úgy döntött, hogy macskáit megmutatja másoknak is. Így részt vett a Nemzetközi Macskaszövetség (TICA) macskakiállításain, amely a világ egyik legnagyobb versenye törzskönyvezett macskák számára.

Ám az új macska-fajtát nem fogadták tárt karokkal: a macskatenyésztők tiltakoztak, és nemtetszésüket fejezték ki, veszélyesnek ítélték meg a nem háziasított vadállatok leszármazottaiból származó macskák bemutatását; mások szerint nem volt helyes veszélyeztetett vadmacskákat házimacskákkal keresztezni. Ennek ellenére az egzotikus macska rajongókra talált, és olyan klubokat alapítottak, mint a The International Bengal Cat Society, amely a bengáli macskák közössége lett világszerte.

1991. volt az az év, amikor sok minden megváltozott. A TICA elfogadta és elismerte a bengáliakat, ez a kiállításokon is meglátszott, és egy másik csoport, az American Cat Fanciers Association (ACFA) gyorsan követte példáját. A bengáli azonban még viszonylag új – és vadon élő – fajtának számított, és az ACFA visszavonta a bengáliak támogatását, miután állítólag problémákat tapasztaltak a második generációs macskákkal a kiállításokon. 1997-ben azonban megváltozott a véleményük, és az ACFA ismét elfogadta a bengáliakat, habár egy feltétellel: a kiállításokon bemutatott macskákat öt generációra visszamenőleg el kellett távolítani vadmacska őseiktől.

Mostanra minden macskaszövetség, amely elismeri a bengáliakat, rendelkezik szabályokkal arra vonatkozóan, hogy a kiállítási macskák milyen közeli rokonságban lehetnek a leopárdmacskával. S van olyan, akiket nehezebb volt meggyőzni, ilyen például a Cat Fanciers’ Association (CFA), akik egészen 2018-ig nem engedték, hogy bengáli macskák részt vehessenek az ő kiállításaikon.

3. A bengáli egy népszerű macskafajta

Annak ellenére, hogy sok macskakedvelő és egyesület hamar elfogadta a bengáli macskafajtát, kellett a TICA 1991-es elismerése és elfogadása. Ez után gyorsan növekedett a bengáli macska népszerűsége. A mai időkben az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb macskafajtája.

4. A bengáliak jellegzetes pettyes vagy "márványos" bundájukról ismertek

A bengáli macskák jellegzetes mintájú bundájukról ismertek, amely rövid, selymes, és gyakran világít, amikor a fény eléri. Nincs két teljesen egyforma macska, de az biztos, hogy a szőrzetük két fő mintázatból áll: vagy pettyes (foltos), amit rozettának is neveznek, vagy márványos, amely azt jelenti, hogy hosszú csíkok vannak a macska bundáján. Márványmintás esetében általában az alapszín a barna, de van fekete is szép számmal, és létezik világosabb fajta is. Népszerű a fekete és ezüst, fókabarna és ezüst, szén, kék árnyalatok, világosabb: szépia, fehér: hóbengáli, rozettás.

Szemük ék alakú, kissé mogyoróvágású, a színe jellemzően zöld, arany/sárga vagy vízi/kék, a kék főleg a hóbengálira jellemző. A bengáli nagytestű, jó izomzatú macskaféle, feje kerek, széles, a testéhez viszonyítva kicsi. Egyes becslések szerint 6 és 15 font közötti súlyuk is lehet; sokan azt is állítják, hogy a nagyobb bengáliak akár 18 fontot is nyomhatnak. Fülei öblösek, orra széles. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete.

5. A bengáliak aktív macskák

Felelősségteljes kalandozás. / Forrás: ajr_images/iStock / Getty Images

Annak ellenére, hogy a bengáli vadmacska külsőleg úgy néz ki, mint egy tipikus macskafajta, a természete jelentősen különbözik tőle. A bengáli tulajdonosok azt mondják, hogy macskáik intelligensek, hangosak és nagyon aktívak. Imádnak felmászni a bútorokra, felugrani a magas felületekre, játszani, és fürdőkádban és mosdókagylóban pancsolnak.

Ha engedelmes, szófogadó kiscicát keresel, a bengáli macska nem neked való. De ha energikus ember vagy, aki olyan macskát szeretne, amely lépést tud tartani a nagy intenzitású életmódoddal, akkor ez lehet a tökéletes fajta.

6. A bengáliak drága macskák

Bengáli macskát szeretnél vásárolni? Győződj meg róla, hogy sok készpénzt spóroltál meg. A fajta rajongói akár több száz dollárt is fizetnek egy olyan bengáli macskáért, amely teljesen alkalmatlan kiállításokon való részvételre, mert a „minősége” nem megfelelő, tehát az már az áron is észrevehető, hogy van egy kis „szépséghibája”. Ha eredeti, minőségi bengáli macskát szeretnél, ami minden követelménynek megfelel, és akár kiállításokat is nyerhetsz vele, akkor mélyebben kell a zsebedbe nyúlni, mert egy ilyen bengáli macska ára akár több ezer dollár is lehet.

Állítólag – ezt a történetet eddig senki nem erősítette meg – egy brit nő 1990-ben 50 000 dollárt fizetett ki egy bengáli macskáért, akit a macskák „Rolls Royce-ának” nevezett.

Forrás:

mentalfloss.com

Felső kép: A bengáli egy nagyon népszerű macskafajta / Olga Murasheva/iStock / Getty Images