A Budapesti Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban is megtalálható a pusztai macska.

A pusztai macska, vagy manul, a ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó faj. Felfedezője, a német származású természettudós Peter Simon Pallas után Pallas-macskának is nevezik.

A manulok Ázsia belsejében, a Kaukázustól Kínáig terjedő területen őshonosak. Főleg Közép-Ázsia pusztáin él, így Mongólia, Kína, Afganisztán, Tibeti-fennsík, de jelentették már 5000 méteres magasságból, hegyi füves legelőkről is. Szórványosan előfordul a Kaukázustól és a Bajkál-tótól délre, viszont jelenléte Nepálban és Bhutánban bizonytalan.

Élőhelye az extrém száraz kontinentális puszta, ahol kevés a csapadék, száraz a levegő és néha szélsőséges a hőmérséklet. A 15-20 centiméteres, állandó hóval fedett területek azok, melyek elterjedésének határt szabnak, Pallas megfigyelése idején még sziklás területeken is előfordult. Viszont nem látható homokos, sivatagos és alföldi területeken.

Területeiket az élőhelyek pusztulása, a zsákmányállatok fogyása és a vadászat jelentősen csökkenti. Több országban kritikusabb a helyzet, Oroszországban például a mérgezés is fenyegeti a macskákat, mivel ott a járvány megelőzése érdekében méreggel irtják a zsákmányállatokat. Kína egyes részein pedig az élőhelyük csökken a manuloknak, mivel egyre több területet vonnak be a legeltetésbe. Mindezek alapján a fajt a jövőben veszélyeztetetté fogják nyilvánítani, hiszen a zsákmányállatok számának csökkenésével és területének elvesztésével néz szembe.

A fotó forrása: Abujoy / Wikimedia Commons

Az időjárás viszontagságai ellen sűrű bundával védekeznek, amely az emlősök világában az egyik legjobban hőszigetelő szőrköntösnek számít. Ez persze nem is meglepő, ha tudjuk, hogy testük egyetlen négyzetcentiméterén akár kilencezer szőrszálat is megszámlálhat az, aki kellően türelmes ehhez, és nem zavarja, hogy az állatok nem feltétlenül együttműködők. Hosszú, sűrű bundája tökéletesen szigetel a Himalája magas hegycsúcsain és fennsíkjain. Ez a szőrme olyan vastag, hogy közvetlenül a bőrfelületnél mindig átlagos 20-30 C° érzékelhető. Sajnos ez a bunda okozta korábbi években az állat vesztét is: az orvvadászok és prémkereskedők kegyetlenül vadászták az állatot évtizedeken keresztül. Mára már nincs nemzetközi kereskedelme, ezért nem a vadászat van rájuk a legnagyobb veszéllyel. A manul egyébként a legsűrűbb bundával rendelkező állat a tengeri vidra után. Szőrének hossza elérheti a 10 centimétert is, ami a méretéhez viszonyítva nagyon hosszú.

Színezete változó. A sárgásbarna alapszín a gyakori, mely elrejti a hegyvidéki bambusz- és örökzöld erdőkben. Hátán függőleges, halvány csíkok jelennek meg, melyek egészen a hasig leérnek. Ezek a csíkok a lábán vízszintesek és valamivel erőteljesebb kontrasztot alkotnak. A farkán hasonló csíkok vannak, mint a vadmacskán: erőteljes fekete vonalak. A pusztai macska farkának vége mindig fekete foltban végződik. Hasa világosbarna, olykor fehér, mint pofájának alsó része is néhány vízszintes csík kíséretében. A sziklaszirteken élő manulok általában szürke színűek, hogy el tudjanak rejtőzni a madarak és kisemlősök elől a hasadékokban és szirteken is. Télen szürkébb és kevésbé mintás a színezete, mint nyáron.

A fotó forrása: Mich77 / Wikimedia Commons

A pusztai macskák tulajdonképpen nem nagyobbak a házimacskáknál, de dúsabb szőrzetük miatt nagyobbnak néznek ki. Átlagos mérete 50 centiméter hosszú, a farka 20 cm körüli, súlya 3-3,5 kilogramm.

A pusztai macskának több olyan jellegzetessége is van, ami megkülönbözteti más macskafélétől. Legfeltűnőbb az, hogy a pupillája kör alakú. Az alacsonyan álló fülek miatt kinézete némileg bagolyéhoz hasonló. Könnyen felismerhetők arról is, hogy arckifejezésük mintha mindig olyan lenne, mint Garfieldé, amikor különösen rossz napja van.

A pusztai macska alakja kerekded, gömbölyű dús szőre miatt, ám valójában karcsú és izmos állat. Annyira erős, hogy képes akár 5 méteres szurdokokon átugrani (ez egy embernek olyan lenne, mintha egy ugrással húsz métert repülne). Lábai rövidek, a hátsója meglehetősen terjedelmes. Zömök alkata és vastag bundája miatt különösen erőteljesnek és bársonyosnak tűnik. Talpán érzékeny párnák vannak, így a legapróbb hangkibocsátást is képes elkerülni prédája becserkészésekor.

A Budapesti Állatkertben 2013 óta foglalkoznak ezzel az állatfajjal, és nagyon várták már, hogy a szaporításuk is sikeres legyen. Annál is inkább, mert a faj állatkerti szaporításának természetvédelmi jelentősége is van. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége egy összehangolt tenyészprogramot is fenntart a manulok szaporítására, amelyben a Fővárosi Állatkert is részt vesz.

Borsika és Bohus a Budapesti Állatkert lakói. A fotó forrása: Bagosi Zoltán / zoobudapest.hu

2022. az első év, amikor végre a sikeres szaporítás is megtörtént Budapesten. A fenti képen látható nyolcéves Borsó (Borsika) és a négyéves Bohus hat macskakölyökkel örvendeztette meg gondozóit. A pusztai kölykök még csak nyolchetesek, március 23-án látták meg a napvilágot. Sem a közönség, sem a gondozóik nem nézhették meg őket eddig, mert az Állatkert dolgozói a legteljesebb nyugalmat szerették volna az állatok számára biztosítani. Nyolc hét elteltével jött el az ideje annak, hogy a kicsiket kézbe vegyék, megvizsgálják és megállapítsák a nemüket. S ha már kézben voltak, féreghajtót és azonosító chipet is kaptak. A művelet – amelyről egy kisfilmet is készítettek – persze állatonként csak két percig tartott, és ezt követően egyből visszakerültek anyjuk mellé. Mostantól a nagyközönség is megcsodálhatja őket. A kisfilmből egyébként az is kiderül, hogy milyen neműek a kölykök, és hogy kéthónapos korukra milyen súlyt sikerült elérniük (mert egyébként a születési súlyuk kevéssel száz gramm alatt szokott lenni). A videót a cikk végére belinkelem.

Az egyik manulkölyök. A fotó forrása: zoobudapest.hu

A kis kitérő után folytassuk az ismerkedést a manulokkal. A manul általában a párzási időszakot kivéve egész évben magányosan él (nem számítva a kölykeiket nevelő nőstényeket). Kemény tél esetén azonban kisebb csoportokban vándorolnak melegebb területre. A fiatal hímek esetenként 5-6 egyedből álló csapatokba verődve vadásznak, az idősebb, érettebb, saját territóriumot fenntartani képes hímek később kiválnak a csoportból. A hímek alig találkoznak egymással, nem verekszenek meg párjukért, inkább mindenki a saját territóriumán belül keresi partnerét. A párzást rövid, mély, doromboló hangok kísérik, majd a hím magára hagyja párját, hogy újabb nőstényeket termékenyítsen meg. A hím őrjáratai a tél végéig tartanak.

A nőstény késő tavasszal elvonul egy sziklahasadásba vagy odúba, melyet előzőleg kibélelt száraz fűvel, és 74-75 napos vemhesség után 3-6 kölyköt ellik, de megfigyeltek már 8 kölyköt is egy alomban. A kölykök vakok, de már szőrrel fedettek, két hét után viszont a szemük is kinyílik. Egyhónapos korukig anyjuk tejével táplálkoznak. Kéthónaposan a kölykök levetik bundájukat, három-hathónapos korukban önállóan vadásznak. Késő őszre érik el egy kisméretű felnőtt egyed nagyságát, és nem sokkal ezután már szaporodásra is képesek. A nőstények évente egyszer képesek a párzásra.

A fotó forrása: Adrian Herridge / Wikimedia Commons

A manul leggyakoribb zsákmánya a pocoknyúl, amely egy a Közép-Ázsia fennsíkjain és hegyvidékein nagy egyedszámban fellelhető kisemlős (testhossza körülbelül 15 centiméter). Ezenkívül a vándorpatkányt is elfogyasztja, ami ugyan kiadós, de nehéz hozzáférni, mert keményen védekezik és sérüléseket is okozhat a macskának. Megeszi még a kisebb termetű hüllőket is, például gyíkot vagy ritka esetben mérgeskígyókat is, melyek marásától a sűrű bunda védi meg. Szintén fontos kiegészítői étrendjének a különböző kisebb madarak. A fákon szívesen vadászik énekesmadarakra és harkályokra, a földön a védtelen foglyokat cserkészi be legszívesebben, és ha alkalma adódik, kirabolja fészkeiket és megeszi a tojásokat vagy fiókákat is.

Az állat télen is aktív, nagy hidegben is vadászik. Ilyenkor a föld alatt téli álmukat alvó rágcsálókat fogyasztja, melyeket érzékeny hallása segítségével talál meg.

A fotó forrása: Albinfo / Wikimedia Commons

A pusztai macska állatkertekben egyáltalán nem számít gyakori fajnak, az állatkertek nemzetközi nyilvántartási adatbázisa (ISIS) szerint mindössze 142 egyedét tartják a világ 51 állatkertjében. Magyarországon a Budapesti Állatkerten kívül a Szegedi Vadasparkban is megtalálható. A Szegedi Vadasparkba 2013. júniusában érkezett egy hím egyed a párizsi állatkertből. Mivel a nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében szaporítani kívánja a vadaspark a fajt, bíznak benne, hogy mielőbb nőstény is érkezik a hím mellé. A manul alkonyatkor vagy kora reggel figyelhető meg, nappal kevésbé aktív. Fogságban akár 11 évig is elélhet, a vadonban csak 7 évig.

Az említett videó a két hónapja született manulokról ITT tekinthető meg.

Forrás:

wikipedia

zoobudapest.hu

Felső kép: Karin Sturzenegger / Wikimedia Commons